Telnek-múlnak a napok, és hírét sem hallom. Ma megcsörgettem délelőtt, aztán este fél7 körül küldött visszahívóst, aztán én csak csörgettem, ő meg küldte a visszahívósokat. Aztán végül smst írtam neki, hogy este 8 körül legyen msnen, aztán megint küldött visszahívóst, és nem jött fel msnre. Azt mondta vasárnap, hogy a héttől Pesten lesz, mert ott fog dolgozni és lakni. Hát mondom, ez sem javít a helyzetemen, csak 250 km-rel van most már közelebb hozzám. Nagyon hiányzik és már úgy szeretném látni és magamhoz ölelni. Olyan jól esne. De Ő ezt nem érti. Hisz mit tud Ő erről? Sz. is tartja bennem a lelket, én meg benne. Ő is nagyon el van kenődve: http://www.zarandok19.blogspot.com/
Napokban szoktam beszélgetni egy sráccal, hát... neten keresődtem egy dolog miatt, aztán kidobott egy weboldalt, amit ez a srác csinált (P.L.). Nem ismerem, de jókat szoktunk beszélgetni, szegényt mindig megzavarom a hülyeségeimmel. Már biztos tele van a hócipője velem. De amúgy normális emberkének tűnik! :) Úgyhogy kedves P.L., nem kell azt hinned hogy rossz véleménnyel vagyok rólad!:)
Tök el vagyok kenődve...fel sem hív..., nem is ír... Már nem tudom mit csináljak...mit csináljak a könnyeimmel, ha mindegyre csak előtörnek. Amikor beszélünk, mindig reménykedem, hogy ne szakadjon vége, fohászkodom, hogy bár sokáig tartson! De mindig ott hagy. És tudja nagyon jól, hogy én mit érzek. Direkt csinálja ezt velem, hadd szenvedjek még jobban, folyamatosan belém rúg és felteszi röhögve magában a kérdést: "Köcsög kell még?" És ezt ő élvezi. És állandóan szívat, sosem azt mondja, amit valójában gondol. És végül mindig bevallja, hogy csak kamuzott. És ilyenkor úgy utálom, máskor meg úgy tudom szeretni. Nagyon. Sírni tudnék a fájdalomtól, hogy mennyire szeretem. Igen. Szeretem. Csak nem tudom, hogy mire megy ki a játék...