2009. március 31., kedd


Kell találni egy embert, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak. Aki felhív, amikor bele vagy gabalyodva, aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol. Várni egy srácra, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed. Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire érdekled őt és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki. Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja: "Ő az."

Nem kell már. Elfelejtem. Elegem van ebből az egészből, amit csinál. Sok nekem, belefáradtam. 8 hónap az 8 hónap. És ha Ő így, akkor én is úgy. Nem kellesz, nem érdekelsz. Hagyj!!!!!
Elfelejtem akkor is, ha fáj, de tudom, eső után mindig kisüt a nap! Ma még sírok, és holnap is sírok, de egyszer úgyis felszáradnak a könnyeim, ha akarod, ha nem! Minden perc új esély, hogy mindent megváltoztass! Kellettél nekem, de nem így! Jó érzés volt, ugye? Jó volt látni azt, ahogy szenvedek? Gondolom.... De vége. Nem kellesz, nem érdekelsz. Hagyj!!!!!

2009. március 23., hétfő


Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad.
Amíg szereted, fájni is fog a hiánya.
Ez nem baj. Attól még elengedheted.
Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás.
Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük...
Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl.
Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre.
Nem közönyt jelent.
Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám.
De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj.

Megtehetnéd - a kedvemért -
hogy lábujjhegyen távozol.
Halkan csukod be az ajtót életemre.
Elmész szépen, és nem kukucskálsz,
nem kell hogy lássad, mennyire fájsz.
A kártyavár összedől, hiába futsz a sors elől.
Eltűnik a csillogás, kialszik a fény és a villogás.
Nem maradnak, csak emlékek, elmúlnak az érzelmek.
Egyszer te sem kell, hogy féltsél, és én sem kell, hogy féltselek.

2009. március 21., szombat


Ha ő így, akkor én is úgy! Innentől kezdve nem tudok vele mit kezdeni...bármire is megkérem, egy hangyafasznyit sem tesz. De már nem is érdekel, azt csinál, amit akar. Vagy mégsem? Nem is tudom, hogy most mi van, vagy mi lesz, vagy mi volna ha....már nem vagyok képben. És minderről ő tehet. Hát bekaphatja az alkarom!
Azért tegnap este/éjjel picit jobb kedvem volt, vettem a bátorságot, és megtettem az első...nem is, második lépést. Beszéltem G-vel. Annyira jó volt, meg tök kedves volt. No meg amikor bevágta hogy "füstöljön a számológép", hát én teljesen kész voltam! Kicsit cink is volt ma matekórán, mert egy picit elbambultam, és eszembe jutott amit G-vel beszéltem, aztán picit elmosolyodtam az egészen...persze a tanár megkérdezte hogy minden rendben van-e. Ppppfffúúúú...tök cink volt, az egész osztály engem bámult.De sebaj, jó volt!:) Ja és természetesen azt is mondta G., hogy majd még beszélünk, ergo nem én mondtam, úgyhogy ez még egy mosolyt megért!:) Csak az a legbosszantóbb az egészben, ha hétvégén itthon vannak nővéreim, mindig elzavarnak a géptől...merthogy én egész héten itt ülök előtte. Úgy beszélnek, mintha ők egész héten nem kerülnének net/gép elé, és ennek én lennék/vagyok az oka. Hát de nem is érdekelnek. Sz-val ma csináltunk képeket suliban, ááááááááá...tök jók lettek! Szegényem ő is nagy szarban van, hol jobban van, hol szarabbul. És ez már így nem állapot! Hülye szemét férfiak, az összes egy hazug dög! Szerintem. És mások szerint is. A világ már nem változik, sajnos. Na ez megy, no meg a bárányfelhők!

2009. március 18., szerda


Telnek-múlnak a napok, és hírét sem hallom. Ma megcsörgettem délelőtt, aztán este fél7 körül küldött visszahívóst, aztán én csak csörgettem, ő meg küldte a visszahívósokat. Aztán végül smst írtam neki, hogy este 8 körül legyen msnen, aztán megint küldött visszahívóst, és nem jött fel msnre. Azt mondta vasárnap, hogy a héttől Pesten lesz, mert ott fog dolgozni és lakni. Hát mondom, ez sem javít a helyzetemen, csak 250 km-rel van most már közelebb hozzám. Nagyon hiányzik és már úgy szeretném látni és magamhoz ölelni. Olyan jól esne. De Ő ezt nem érti. Hisz mit tud Ő erről? Sz. is tartja bennem a lelket, én meg benne. Ő is nagyon el van kenődve: http://www.zarandok19.blogspot.com/
Napokban szoktam beszélgetni egy sráccal, hát... neten keresődtem egy dolog miatt, aztán kidobott egy weboldalt, amit ez a srác csinált (P.L.). Nem ismerem, de jókat szoktunk beszélgetni, szegényt mindig megzavarom a hülyeségeimmel. Már biztos tele van a hócipője velem. De amúgy normális emberkének tűnik! :) Úgyhogy kedves P.L., nem kell azt hinned hogy rossz véleménnyel vagyok rólad!:)
Tök el vagyok kenődve...fel sem hív..., nem is ír... Már nem tudom mit csináljak...mit csináljak a könnyeimmel, ha mindegyre csak előtörnek. Amikor beszélünk, mindig reménykedem, hogy ne szakadjon vége, fohászkodom, hogy bár sokáig tartson! De mindig ott hagy. És tudja nagyon jól, hogy én mit érzek. Direkt csinálja ezt velem, hadd szenvedjek még jobban, folyamatosan belém rúg és felteszi röhögve magában a kérdést: "Köcsög kell még?" És ezt ő élvezi. És állandóan szívat, sosem azt mondja, amit valójában gondol. És végül mindig bevallja, hogy csak kamuzott. És ilyenkor úgy utálom, máskor meg úgy tudom szeretni. Nagyon. Sírni tudnék a fájdalomtól, hogy mennyire szeretem. Igen. Szeretem. Csak nem tudom, hogy mire megy ki a játék...

2009. március 16., hétfő


Te vagy a lámpás, ki fényt hozol életembe, te vagy a szivárvány, ki mosolyt csal két szememre, te vagy a jóság, ki ha szomorú vagyok megvigasztal, te vagy a párnám, melyen álomra hajtom fejem, te vagy a takaróm, mely betakarja testem, ezért szeretlek, mondom százszor, ezerszer szeretlek. Te vagy nekem a jótékony szellő, amely a könnycseppet arcomról felszárítja, te vagy a hűsítő zápor, mely lázas testemet simogatja, te vagy nekem a melengető napsugár, ki napjaimat bearanyozza, te vagy nekem a bágyadt holdsugár, ki álmaimat vigyázza, te vagy nekem a sarkcsillag, ki szívedhez az utat mutatja, ezért szeretlek, mondom százszor, ezerszer szeretlek. Te vagy nekem a lombos fa, minek árnyékában megpihenek, te vagy nekem a virág, melynek illata körül leng, te vagy nekem a kenyér, mellyel éhségem csillapítom, te vagy a nektár, mellyel szomjamat eloltom, te vagy nekem az oxigén, mely nélkül nem létezem, ezért szeretlek, mondom százszor, ezerszer szeretlek. Te vagy a hold, a nap, a csillagok, te vagy az álmom, te vagy a világmindenség, a boldogságom, te vagy ki fülembe suttogja, hogy szeret, te vagy, ki imádattal mondja ki nevem, te vagy, kinek szerelemmel mondom el, ezért szeretlek, mondom százszor, ezerszer szeretlek.

Sírj, sírj, csak sírj...
Oly fájdalmas mikor szúr a szív,
Mikor szerelem nyila átdöfi, de elhajlik.
Mikor ránézel arra az egy szempárra
Amit egyfolytában néznél minden nap,
És mikor ő rád néz,
Lassan végig mér,
Elfordul egy másik lány felé,
Rámosolyog, és a te szerelmed már semmit sem ér...
S mikor haza mész, befordulsz a fal felé,
Csak zokogni tudsz s mindenki téged néz..
Csak jön a könny, megállíthatatlan,
A szíved gyorsan ver, nő a fájdalmad...
De az elhajlott nyíl
Lassan kiegyenesedik...
Addig is sírj, sírj, csak sírj
Nem tudod megállítani...

Elcsuklik a hangom. Nem tudok már megszólalni. Csak írni, írni és írni és sírni, csak sírni, sírni. Annyira fáj ez a jelen, és fáj a múlt is, fájnak az emlékek, és amitől sosem fogok szabadulni: az emlékek. Olyan rossz, hogy csak egy ember van, akire igazán tudok számítani. Mert Ő nincs. Nincs itt velem, amikor szükségem lenne rá. És nekem mindig szükségem lenne rá. És nem kell más, mert az nem olyan mint Ő. Senki nem érti, hogy nem kell más. Mindig csak rá tudok gondolni, így fél év után is. De ezt Ő nem érti, és nem is akarja megérteni. Sőt, igazából hidegen hagyja a dolog. És ez fáj a legjobban. Ez a nemtörődöm. Van egy ember az életemben, ő a legjobb barátnőm, rá mindig számíthatok (nem tüntetem fel a nevét, így a továbbiakban csak Sz. néven fog szerepelni). Sz. tőlem még azt kérdezte, hogy én miért futok utána még mindig, ha magasról 'leszar'?! Én erre azt feleltem, hogy "mert szeretem". És ezt a szót, hogy szeretem, nem bírtam/tudtam kimondani négy hónapig. És amikor még vele voltam, neki sem mondtam ki egyszer sem, csak majdnem, mindig lenyeltem ezt a szót. Féltem, hátha kinevet. De én rontottam el az egészet, beismerem. Kár volt azt a lépést megtennem. És nagyon megbántam. Nagyon. Nem így akartam. Nagyon nem. És most itt vagyok, egyedül, nélküle. És potyognak a könnyeim. Mert megöl ez a kín, ez a szenvedés, ez a hiány. Mert nagyon SZERETEM! Jobban, mint azt ő gondolná. De most nem kell vigasz, nem kell segítség, nem kell semmi. Egyedül csak Ő. És megszerzem magamnak, ha beleőrülök vagy belehalok, akkor is! Mert nekem Ő egy életre kell, nemcsak egy napra, vagy egy hétre, vagy egy hónapra, hanem egy egész életre! És ez az, amit senki nem ért meg. És igaza volt Sz-nak, nem az a lényeg, hogy egy férfi hasán hány kocka van, hanem hogy el lehessen vele beszélgetni... És nagyon tisztelem és becsülöm Sz-t. Nagyon jó barát, és nagyon jó ember. De nekem most az a célom, hogy életem szerelmét megszerezzem magamnak, vagy így, vagy úgy. Mert szeretem és kell nekem minden egyes porcikájával és agysejtjeinek minden egyes molekulájával. És igen, most miattad sírok...

2009. március 15., vasárnap


Tecum vivere amem, Tecum obeam lubens!

Minden percben utánad vágyom,
minden percben csak rád várok,
minden percben csókjaid után epedek,
minden percben füledbe súgnám: Szeretlek!
Minden percben gondolok rád,
minden percben álmodom az álmok édes álmát,
minden percben fognám a két kezed,
minden percben elmondanám, Te jelented az életet nekem.
Minden nappal egyre jobban érzem,
minden nappal csak arra az egyre kérlek:
Szeress tiszta szívből igazán,
Szeress engem egy életen át.
Ne esküdj, ne ígérj,
nem kell hogy szebb és jobb legyél.
Nézz a szemembe és szívembe látsz,
fogd meg a két kezem, hogy soha ne múljon a varázs.
Mikor első csókod égett ajkamon,
s közben egy könnycsepp folyt le arcomon,
akkor tudtam, akkor már éreztem,
Te vagy életem értelme.
Te vagy kire mindig is vártam,
kiről azt hittem sosem találok rá.

Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek. Tudom, hogy csak akkor látlak újra, ha én elmegyek hozzád, és téged ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem. De nem tudok túllépni rajtad, míg meg nem kaplak a tested és lelked teljes egészében, hogy te is azt érezd, amit én, hogy neked is fájjon minden egyes pillanat, amit nem velem töltesz, hogy fájjon minden egyes szívverésed, amikor rám gondolsz, hogy érezd, milyen, amikor szeretünk valakit. Nem vagy kőből, csupán kell valaki, aki megszelídít. Én vállalom ezt a szerepet, és ha sikeres leszek, akkor vagy örökké együtt élünk, vagy eldoblak, mert ezt is megérdemelnéd. De most még az a szerepem, hogy megszerezzelek, úgy, ahogy te tetted velem.