Sírj, sírj, csak sírj...
Oly fájdalmas mikor szúr a szív,
Mikor szerelem nyila átdöfi, de elhajlik.
Mikor ránézel arra az egy szempárra
Amit egyfolytában néznél minden nap,
És mikor ő rád néz,
Lassan végig mér,
Elfordul egy másik lány felé,
Rámosolyog, és a te szerelmed már semmit sem ér...
S mikor haza mész, befordulsz a fal felé,
Csak zokogni tudsz s mindenki téged néz..
Csak jön a könny, megállíthatatlan,
A szíved gyorsan ver, nő a fájdalmad...
De az elhajlott nyíl
Lassan kiegyenesedik...
Addig is sírj, sírj, csak sírj
Nem tudod megállítani...