Ha ő így, akkor én is úgy! Innentől kezdve nem tudok vele mit kezdeni...bármire is megkérem, egy hangyafasznyit sem tesz. De már nem is érdekel, azt csinál, amit akar. Vagy mégsem? Nem is tudom, hogy most mi van, vagy mi lesz, vagy mi volna ha....már nem vagyok képben. És minderről ő tehet. Hát bekaphatja az alkarom!
Azért tegnap este/éjjel picit jobb kedvem volt, vettem a bátorságot, és megtettem az első...nem is, második lépést. Beszéltem G-vel. Annyira jó volt, meg tök kedves volt. No meg amikor bevágta hogy "füstöljön a számológép", hát én teljesen kész voltam! Kicsit cink is volt ma matekórán, mert egy picit elbambultam, és eszembe jutott amit G-vel beszéltem, aztán picit elmosolyodtam az egészen...persze a tanár megkérdezte hogy minden rendben van-e. Ppppfffúúúú...tök cink volt, az egész osztály engem bámult.De sebaj, jó volt!:) Ja és természetesen azt is mondta G., hogy majd még beszélünk, ergo nem én mondtam, úgyhogy ez még egy mosolyt megért!:) Csak az a legbosszantóbb az egészben, ha hétvégén itthon vannak nővéreim, mindig elzavarnak a géptől...merthogy én egész héten itt ülök előtte. Úgy beszélnek, mintha ők egész héten nem kerülnének net/gép elé, és ennek én lennék/vagyok az oka. Hát de nem is érdekelnek. Sz-val ma csináltunk képeket suliban, ááááááááá...tök jók lettek! Szegényem ő is nagy szarban van, hol jobban van, hol szarabbul. És ez már így nem állapot! Hülye szemét férfiak, az összes egy hazug dög! Szerintem. És mások szerint is. A világ már nem változik, sajnos. Na ez megy, no meg a bárányfelhők!