Tagnap éjjel írt smst, hogy találkozni akar velem mindenképp bármi áron. Ez volt éjjel 3kor. Fel is ébredtem rá, hát azonnal visszahívtam, hogy mit jelentsen ez és hogy ez most miért ilyen fontos. Hát elmondta az őszintét, április 26-án elmegy külföldre...ejj mondom, ilyen nincs. Nem is tudom, hogy hirtelen milyen érzés támadt bennem, talán meglepődöttség vagy szomorúság, vagy a fene tudja hogy mi...ja és ráadásul azt azért beismerte hogy ő rontotta el az egészet, ő volt végig a bunkó, magamban helyeseltem is!:) Úgy volt, hogy hétvégén megyek fel akkor Pestre, csak anyám hirtelen egyik percről a másikra közbeszólt, hogy nem megyek sehova...hát rendesen kiakadtam, nem tudom hogy mivel érdemeltem ki ezt, de ha tesómék akarnak valahova menni, őket persze egyből elengedik, csak engem nem, soha. És már annyira elegem van belőlük, basszus, felnőtt ember vagyok, enyém a felelősség, ha elüt az autó az nekem fájjon ne nekik, tudok én magamra vigyázni, ha meg nem akkor meg így jártam. De ők ezt nem értik meg, nem is akarják megérteni, és épp ez a baj. Jaj és most olyan szarul érzem magam emiatt, sebaj, mert át lett rakva jövő hétvégére, hm...akkor még tovább is tudok maradni!:) De hát ahogy mondani szoktam, semmi sem véletlen, minden valamiért van.... ígérem: egyszer még lesz találkozásom Véled!:)
Pedig már kezdtem elfelejteni, de Ő megjelent, tessék...itt már tényleg semmi sem véletlen, minden valamiért van!!!!!
De talán még mindig kellesz nekem (vagy nem? vagy mégsem?).......