Jó nem rá gondolni. Megkönnyebbültem. Bár néha-néha még eszembe jut, hogy mi lehet vele. De több nem. Elegem lett belőle. És ennek ő az oka. Úgy látszik elérte célját, tessék, ezt akarta, nem gondolok rá, már nem szeretem... nem kell!!!!!! Továbblépek. Most ez a helyes. És semmi sem véletlen, minden valamiért van. Ha bezárul egy ajtó, kinyílik egy másik. És ez most így van. Nem áll meg az élet, csak mert ő azt hiszi, hogy utána nincs élet. DE!!!!!! Ebből az egészből látszik, hogy nem érdemelt meg engem. Pedig... na mindegy. 8 hónap az 8 hónap. Ennyi kimaradt az életemből, mert nekem ő kellett. De már nem. Már nem! VÉGE!!!
Hm...talán Balaton part, talán Siófok, talán mostanában, talán valaki mással, talán....lesz valami.:) Ez nem csak rajtam múlik! Hanem rajta!!! Utoljára nyáron találkoztunk, húúúú, régen volt, de akkor is csak egy pillanatra. Az emlékeimben csak egy pillanat az egész..bár ha most...talán...esetleg...lehetséges...:) Itt már tényleg semmi sem véletlen! Semmi!