Te vagy a lámpás, ki fényt hozol életembe, te vagy a szivárvány, ki mosolyt csal két szememre, te vagy a jóság, ki ha szomorú vagyok megvigasztal, te vagy a párnám, melyen álomra hajtom fejem, te vagy a takaróm, mely betakarja testem, ezért szeretlek, mondom százszor, ezerszer szeretlek. Te vagy nekem a jótékony szellő, amely a könnycseppet arcomról felszárítja, te vagy a hűsítő zápor, mely lázas testemet simogatja, te vagy nekem a melengető napsugár, ki napjaimat bearanyozza, te vagy nekem a bágyadt holdsugár, ki álmaimat vigyázza, te vagy nekem a sarkcsillag, ki szívedhez az utat mutatja, ezért szeretlek, mondom százszor, ezerszer szeretlek. Te vagy nekem a lombos fa, minek árnyékában megpihenek, te vagy nekem a virág, melynek illata körül leng, te vagy nekem a kenyér, mellyel éhségem csillapítom, te vagy a nektár, mellyel szomjamat eloltom, te vagy nekem az oxigén, mely nélkül nem létezem, ezért szeretlek, mondom százszor, ezerszer szeretlek. Te vagy a hold, a nap, a csillagok, te vagy az álmom, te vagy a világmindenség, a boldogságom, te vagy ki fülembe suttogja, hogy szeret, te vagy, ki imádattal mondja ki nevem, te vagy, kinek szerelemmel mondom el, ezért szeretlek, mondom százszor, ezerszer szeretlek.